2013. július 1-jén adták át - egy év híján félévszázados története során immár harmadszor - a Margitsziget zenélő, világító, de legfőképpen szökő kútját. Ha máshonnan nem is, de Tarlós István főpolgármester megnyitó beszédéből megtudtuk, hogy "a főváros
közönsége szereti, és a magáénak érzi a Margitszigetet, melynek bejáratát 1962
óta ékesíti szökőkút. Szerkezetét többször fölújították, nem mindig szerencsésen.
Mindez természetesen már a múlt, hiszen Budapest Önkormányzata az elmúlt évben
elhatározta a Margitsziget revitalizációját. Ennek első állomása az
újjávarázsolt szökőkút és annak környezete." Nézzük hát, hogy milyen volt a nem mindig szerencsés múlt, és milyen a fényes jelen. Az ős-állapotot egy kuriózumszámba menő képeslapon láthatjuk:
A képeslap igazi interaktív retro-multimédia a hatvanas évekből (forrás: avforum.hu). Interaktív, mert írhattunk rá, megcímezhettük és feladhattuk ismerősünknek a postán. Multimédiás eszköz, hiszen a képes oldalát feltehettük egy 45-ös fordulatra állított lemezjátszóra, és máris szólt Németh Lehel táncdala, ami az internet és a youtube jóvoltából most újra felidézhető:
Ami a világítást illeti, a szökőkútban magyar gyártmányú vízalatti fényszórók működtek, a fényt színes üvegszűrők festették színesre. A rendszerváltás zűrzavaros időszakában a gépházba hajléktalanok költöztek be, és mindent, ami fémből készült, elloptak.
A második átadás 2001-ben történt, 150 millió akkori forintért újították fel az addigra már teljesen tönkrement létesítményt. Az akkor felszerelt vízgépészeti berendezések állítólag még ma is kifogástalanul működnének, de ugyanez nem mondható el a világításról. A második generációs fényeket halogénlámpák szolgáltatták, és mivel az akkori ízlés csiricsárénak tartotta a színes fényeket, ezért színszűrőket hiába kerestünk volna. A számítógéppel vezérelt fény- és hangtechnika viszont már akkor lehetővé tette, hogy az óránként megszólaló más-más zeneművek hangjaira a fények felerősödjenek, elhalványodjanak, és akár körtáncba is kezdjenek.
A főváros közönsége azonban nem sokáig élvezhette a fények játékát. Már az átadást követő első télen, a medence vizének leeresztése után valaki bekapcsolva hagyta a világítást, és a víz hűtő hatásának elmaradása miatt a lámpatestek túlmelegedtek és tönkrementek. A javításhoz szükséges 4 millió forint nem volt meg, felelős karbantartója sem volt a világításnak, így aztán hosszú évekre ismét sötétbe borult a szökőkút. Erről a második megoldásról egyébként azt is tudjuk, hogy a külső medencében - ellentétben a jelenlegi megoldással - semmiféle villamos kábel, szerelvény nem volt. A magas kőfal mögötti, átlagemberek számára nem hozzáférhető belső medencébe is csak - bocsánat a szakkifejezésért - biztonsági törpefeszültségű áramkörök kerültek.
A mostani újjászületésnél korunk lámpa-sztárjai, a ledek kapták a főszerepet. Most már szó sem esett arról, hogy a színkavalkád vurstliba, cirkuszba vagy kaszinóba való, mindent eluraltak a színes fények. A Főpolgármasteri hivatal látványképén nemzeti színekben tündökölnek a vízsugarak.
A valóság még ennél is brutálisabb. Halványan derengő kék, zöld fények még csak-csak beleillenének az esti park hangulatába, de a természetellenes lila vízsugarak már semmiképpen sem (fotó: budapest.hu).
Nem tudni, hogy a kezdeti gyerekbetegségek közé tartozik, vagy állandósult állapotnak számít, hogy a beígért zenei választék helyett állandóan ugyanaz az egy zeneszám szól, őrületbe kergetve a szigeten andalgó párokat. Elképzelhető, hogy az ünnepi átadásra csak ezt az egy zenét sikerült összehangolni a vízgépekkel és a lámpákkal, és idővel bővülni fog a zenei választék. A tiritarka fényeket pedig vagy megszokjuk, vagy elkerüljük a szigetnek ezt a részét. A vízbe pedig ne tessék bemenni, mert lehet, hogy ráz!
Update: Augusztus végén már szól a teljes zenei program. Az emberek körbeülik, csodálják, és a végén megtapsolják, szóval tetszik a népnek. És ez a legfontosabb! Aki nem jutott el oda, hogy élőben lássa, annak egy videofelvétellel próbálok némi kárpótlást adni.
