Már csak néhány napjuk van hátra a halogénlámpáknak. 2018. szeptember elsejétől az EU-ban tilos lesz mind a gyártásuk, mind az importjuk, persze a meglévő raktárkészletek még eladhatók lesznek. Ezzel ér a végére az a folyamat, amely néhány éve az izzólámpák fokozatos betiltásával kezdődött. Az indok most is az energiatakarékosság: a korszerűnek mondott fényforrások sokkal jobb hatásfokkal alakítják át a villamos energiát fénnyé. Egy szó sem jelent meg azonban a híradásokban arról, hogy most áldozzuk fel a fényminőséget az energiatakarékosság oltárán, elbúcsúzhatunk az utolsó olyan lámpafajtától, amely az emberi szem szempontjából tökéletes fényt állít elő.
Hívjam a rendőrséget? A szomszédban már megint bekapcsoltak egy halogénlámpát!
A fény minőségi jellemzői között két tulajdonságot szoktak említeni: a színhőmérsékletet és a színvisszaadást. Mindkét fogalom szoros összefüggésben áll az izzólámpákkal, pontosabban az izzó fekete testekkel, hiszen az izzószál is ilyennek tekinthető. A színhőmérséklet fogalma azt a jelenséget írja le, hogy egy izzó test színe a hőmérséklet növelésével megváltozik: vöröses izzásból a sárgás árnyalaton keresztül a kékes-fehérig változik. Az emberi szem, pontosabban a látással kapcsolatos agyi mechanizmusok tökéletesen tudnak alkalmazkodni ehhez a változáshoz, egyformán jól látjuk a színeket sárgás villanyfényben, vagy az északi égbolt kékes fényében.
A színvisszadás ennél egy kicsit több magyarázatot igényel. A Nap, illetve az izzó testek fényében a teljes színkép megtalálható a vöröstől az ibolyáig, úgy mondjuk, hogy a spektrumuk folyamatos. Akkor látunk egy tárgyat színesnek, ha a felületének tulajdonságai olyanok, hogy fényt a spektrum egyes tartományaiban visszaverik, másokban elnyelik. Hasonló módon színes fény is akkor keletkezik, ha pl. egy színes üvegből készült szűrővel a spektrum egyes tartományait kiszűrjük. Ha például a vörös összetevő hiányzik, akkor a tárgy vagy a fény színét zöldnek látjuk, ha a kék hiányzik, akkor sárgának. Tökéletes színvisszaadásról akkor beszélünk, ha egy tárgy látszólagos színe nem változik meg ahhoz képest, amikor ugyanazt a tárgyat természetes fényben (vagyis napfényben, vagy izzó test fényében) szemléljük. A jelenség mérésére vezették be a a szakirodalomban Ra-val jelölt színvisszadási index fogalmát. Az index 0 és 100 között változhat, értéke akkor 0, ha a fényforrás fényében egyáltalán nem látunk színeket. 100-as értékről akkor beszélünk, ha színváltozás, színeltolódás egyáltalán nem tapasztalható. Nyilvánvaló, ha egy fényforrás spektruma nem teljes, akkor a színvisszaadás nem lehet tökéletes.
Amíg az izzólámpák és halogénlámpák spektruma folyamatos, a kompakt fénycsövek és a ledek fényében a spektrum egyes részei gyengébb intenzitásúak, vagy akár teljesen hiányozhatnak is. Ha ilyen fénnyel világítunk meg egy tárgyat, akkor annak színei kisebb-nagyobb mértékben megváltoznak, amit egy csökkent színvisszaadási indexszel írhatunk le. A közvilágításban használt sárgás nátriumlámpák színvisszaadási indexe 40 körül van, az általánosan használt kompakt fénycsövek és ledek esetében ez az érték 80 körüli. A legdrágább, csúcstechnológiájú ledek színvisszaadása sem jobb 90-95-nél. Az egyetlen megmaradt 100-as színvisszaadású fényforrásunkat, a halogénlámpát most dobjuk a történelem süllyesztőjébe. Nyugodjék békében!
