A napokban szentelték fel a több évi munkával felújított Budavári Nagyboldogasszony-templomot, vagy ahogyan emlegetni szoktuk, a Mátyás-templomot. A turisták hosszú sorába nem volt kedvem beállni, ezért csak kívülről néztem meg a gyönyörűen felújított templomot, amely kívül-belül új világítást kapott. A belső terét még csak fényképről láttam, de örömmel állapítottam meg, hogy nem, illetve csak részben valósultak meg a korábban tervezett hatalmas kerek vascsillárok, amelyek a térbe belógva, szerkezetükkel és fényükkel megzavarták volna a gótikus főhajó és az oltár látványát.
A templomot körüljárva nem tudtam megállni, hogy néhány pillantást ne vessek a világítási berendezésekre. Egy fényképet is készítettem, hogy látni lehessen, miről beszélek.
A Vár közvilágítását öntöttvas kandeláber oszlopokra szerelt, a 19. század formavilágát idéző lámpatestek adják. Ez rendben is van. Az is rendben van, hogy a különböző funkciójú szerelvények ne külön-külön oszlopokra kerüljenek, hanem használják fel a meglévő közvilágítási oszlopokat. Igen ám, de ehhez már egy modern, sima vonalú toldást használtak. Először a térfigyelő kamera került rá, egy hajlított lemezzel "díszített", se nem régi, se nem új hatású karon. Az egész alkotmány tetejére jöttek a díszvilágítás különböző típusú fényvetői, sima vonalú, modern tartókengyeleken. Az összhatás teljesen zagyva, de őszintén bevallom, nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Gótikus, vagy legalább neogótikus hatású, a középkori környezetbe beleillő kamera és fényvető nyilvánvalóan nem létezik.
A Mátyás-templom és a Halászbástya a fővárosban elsőként kapott díszvilágítást, amit 1928. augusztus 20.-án avattak fel. A templomnak akkor még csak a tornyát világították meg, részben a templom tetejére, részben tőle nagyobb távolságra elhelyezett fényvetőkkel. A világítás 1965-ös felújításánál már az egész épületet megvilágították, de ehhez mindössze két rácsos oszlopot használtak fel, a templom déli oldalát a talajszinten elhelyezett, a vandálok által könnyen hozzáférhető fényvető csoportok világították. Talán még a legjobb, de nyilván sokkal költségesebb megoldás lett volna az 1965-ös megoldáshoz hasonló elrendezés, annyi eltéréssel, hogy a védőrács mögött elhelyezett villamos szerelvényeket nappal, amikor nem működnek, a föld alá süllyesztenék. Nem szégyenükben, hanem zavartalan összhatás kedvéért.
Végül egy 1938-as híradórészletet illesztek ide, a főváros akkori (részben ideiglenes) díszvilágításáról.
Végül egy 1938-as híradórészletet illesztek ide, a főváros akkori (részben ideiglenes) díszvilágításáról.
Hát igen.
VálaszTörlésValóban gond az építészeti stílusokhoz, az épített környezethez jól alkalmazkodó - mondhatnám mimikrit megvalósító - világítóberendezések megtalálása és alkalmazása.
A Templom esetében a "Budavár" típusú eredetileg a Kandeláber Rt által kifejlesztett és gyártott öntöttvas oszlopokra a Kandelábert magába olvasztó Schréder tervezte és gyártotta - nem éppen olcsón - a díszvilágítás tartóit. Azaz a legautentikusabb.
Amúgy valóban lehetett volna stílusában jobban illeszkedőt tervezni, de a lámpatestek mindenképpen ezek, a funkciónak jól megfelelők lettek volna, azaz stílusegység semmiképp sem állt volna elő.
Ami meg a korábbi világítást illeti, nem rácsos, hanem szarvasi Fémtechnika gyártmányú kónikus, vastagfalú "börtönszürke" acélcső oszlopokra voltak a fényvetők felszerelve. Jól tudom, mivel én bontattam el azokat.
Bakai Szabolcs